- Online
- Index - Tudomány - Tényleg kell nekünk a K-vitamin?
Mit mondhatunk a K-vitaminról manapság? További kutatások szükségesek a K2-vitamin kedvező hatásainak pontos feltárására és a javasolt napi dózis egységesítésére. Körvonalazódni látszik az, hogy az egészséges táplálkozás és a bélflóra egyensúlyának megőrzése mellett a K-vitamin pótlása is lényeges a csontok egészséges működéséhez. Dr. Budai Marianna PhD szakgyógyszerész
Online
- Friss hirek percről percre hu
- Valóban életmentő a K-vitamin?
- Kiscica ingyen elvihető pest megye 1
- Erre ügyeljen, ha K-vitamint szed - Patika Magazin Online
- Samsung galaxy tab s2 9. 7 billentyűzet
- „Szívhez szól” a K-vitamin!
- K2 vitamin hatása az érrendszerre 5
- Én elmentem a vásárba szöveg
- Könyv: Egy szabad nő - Erdős Renée regényes élete (Menyhért Anna)
- K-vitamin, K2-vitamin, K-vitamin csepp, K-vitamin hatása, K-vitamin hiány
Index - Tudomány - Tényleg kell nekünk a K-vitamin?
Ebből következik, hogy vegyes táplálkozás és egészséges bélflóra esetén a szervezetbe épp elég K-vitamin jut. Semmi nem indokolja a szedését Nincs olyan tudományosan alátámasztott közlemény, ami indokolná az étrenden felüli K-vitamin-bevitelt. Az ezt tartalmazó étrend-kiegészítők szedése tehát felesleges, vérhígítót szedő betegeknél pedig kimondottan veszélyes. Nincs rá tudományos bizonyíték, hogy a K2-vitamin bármilyen dózisban is megelőzné a csontritkulást, vagy javítaná az abban szenvedők állapotát. Több kutatás igazolta, hogy a D-vitamin- és kalciumbevitel segíthet a csontritkulás megelőzésében; akiknél már kialakult a betegség, azoknak fontos szedniük más gyógyszerek mellett. Magyarországon csontritkulásos beteget csak profi szakorvosok kezelhetnek, akik személyre szabottan rendelhetnek el hatékony, tudományosan igazolt kezelést. Vannak gyógyszerek, amik hatékony csontásványi anyaggal próbálják megelőzni a csonttörést; ezt a betegek jobban hasznosíthatják, mint a megkérdőjelezhető hatékonyságú K-vitamint.
Ebből viszont az következik, hogy a K-vitamin hiány gyakorlatilag általánosnak tekinthető. Különösen nagy veszélynek vannak kitéve azok, akik warfarin tartalmú (Warfarin Orion és Marfarin) vérhígítót szednek. A warfarin úgy gátolja meg a vérrögképződést, hogy gátolja a K-vitamin hatását. A warfarint 1954-ben törzskönyvezték és az egyik legelterjedtebb véralvadásgátló szer, amit ma használnak. Ahogy lenni szokott, ha valamit megszoktak, elterjedt, akkor utána hiába derül ki róla, hogy katasztrofális mellékhatással bír, csak akkor vonják ki, amikor már tovább nem lehet tagadni a szedésével járó egészségügyi kockázatokat. Schurgers és munkatársai 2004-ben kimutatták, hogy azoknál, akik K-vitamin antagonista vérhígítókat szedtek, kétszer nagyobb volt az erek és a szív meszesedése, mint az ilyen vérhígítókat nem szedők. Ezt az eredményt számos más vizsgálat is megerősítette azóta. Vérhígítókat szív és érrendszeri betegségekben szenvedőkkel szoktak szedetni. Amivel azonban rövid távon megóvják őket a vérrög képződéstől, ugyanazzal siettetik a szíverek, billentyűk és artériák meszesedését, vagyis az alapbetegséget és a halált.
A meglévő ismeretek alapján úgy tűnik, hogy a K2-vitamin csontokra kifejtett hatása kifejezettebb, mint a K1-é. Előbbiek ismeretében a K2-vitamin-pótlás a következő esetekben javasolható:
a csontritkulás megelőzésére,
a csonttömeg csökkenésének a mérséklésére, különösen nőknél, a klimax kezdetén,
a gyógyszeres kezelés kiegészítésére csontritkulás esetén,
laboratóriumi vizsgálattal igazolt K-vitamin-hiány esetén,
bizonyos diéták esetén jellemző alacsony K-vitamin-bevitel esetén. Arra azonban ügyelni kell, hogy a kumarin típusú véralvadásgátlókat (warfarin, acenokumarol) szedő betegeknél a K-vitamin alkalmazása a szedett gyógyszerek hatását ellensúlyozza! Az egészséges csontozat biztosításában igazoltan hatásos D-vitamin és kalcium "duó" K-vitaminnal "trió"-vá való bővítésére irányuló klinikai vizsgálatok egyelőre korlátozott számban állnak rendelkezésre. Az eddigi eredmények alapján úgy tűnik, hogy a kombináció K-vitaminnal való bővítése kedvezően befolyásolhatja a csontok ásványianyag-sűrűségére és a csonttörések gyakoriságára kifejtett hatást.